Rongybabák reneszánsza

A reneszánszát éli a régi idők gyerekjátéka, a rongybaba. A kézzel varrott, természetes anyagokból készült babák népszerűsége újra nő a kisgyermekek és a szülők körében is. Régészeti kutatások szerint már több ezer évvel ezelőtt is készültek ilyen babák a gyerekeknek, még római ásatásokról is kerültek elő régi rongybaba maradványai.

Amikor még nem voltak plüssök

A kisgyermekeknek anyukáik által ruhamaradékokból varrogatott rongybabáknak hajdanán és ma is olyan szerepük volt-van a kicsik életében, mint a manapság annyira divatos plüssöknek. Lehet őket ölelgetni, babusgatni, alvótársnak is jók. A puha pamutok, textilek átveszik a gyermek testének hőfokát, melegséget adnak. Nincsenek olyan részei, ami kemény lenne, ami leválhatna, letörhetne, sérülést okozhatna, akár a csecsemők ágyába is be lehet tenni.

Ilyen babákat ügyes kezűek sokféle ruhaanyagból tudnak varrni, megformázásuk csak fantázia kérdése. Nemcsak az ebből élő kézművesek, de az ilyesmik készítésére időt fordítani tudó anyukák is megpróbálkozhatnak az eladással, a kézműves termékek eladása ma már webáruházakban is zajlik.

Érdemes megtanulni

Textilbabákat készíteni nem bonyolult dolog, érdemes megtanulni. Keresünk egy szabásmintát a neten, ezt rárajzoljuk a dupla szövetanyagra, varrógéppel körbevarrjuk, úgy, hogy a fejénél hagyunk egy lyukat, majd kivágjuk. A belsejét a lyukon keresztül kitömjük vatelinnel, vagy apróra vagdosott szövetmaradékkal, majd összevarrjuk. Utána varrunk neki ruhácskát, válasszunk színes, tarka, fimon anyagot hozzá. A haját vastag fonalból alakítjuk ki, miután rávarrogattuk, be is fonhatjuk varkocsba, a baba szemét-száját-orrát hímezzük. Közben csodálkozunk, hogy mindebben mennyi örömünk telt, és a végeredmény milyen kedves kis gyerekjáték lett.